Hónapok teltek el lomhán, eseménytelenül. A várakozás a változásra, még akkor is, ha mindent megteszel azért, hogy változzanak a dolgok, frusztráló. Aztán egyszer csak egy esemény mindent megváltoztat, láncreakciószerűen változik meg ennek nyomán minden. Éppen a nagyhéten történt velem meg mindez. Azóta kiderült, hogy az itteni életünket végleg lezárjuk, és egy-két hét múlva elhagyjuk az országot. Végre!

Persze csak olcsó lányregényekben és giccses blogokban tűnik úgy, hogy az élet és az események kizárólag pozitív vagy negatív előjelűek. A vidéki élet elzártsága, a hazai helyzet nyomasztó volta mellett is volt sok kellemes és érdekes dolog ittlétünk alatt. Persze a happy ending felől olvasva megint új perspektívába kerül minden.

Tanítványaim szomorúan konstatálták, hogy megyek, ugyanakkor sok sikert kívántak az új élethez. Az ő életükbe is beleláttam egy picit, ami szintén fontos tapasztalt volt. A fővároson kívüli élet másképp működik, és ebben nincsen semmilyen értékítélet. Mindenkivel megtartottam az „utolsó órát”, rám jellemző módon gondosan lezártam a dolgokat, elvarrtam minden szálát.

Most jön a dolgok igazán izgalmas része: új ország, új emberek, új város.