Colonel-effektus 2007. december 19. 20:50

Az ötletet igazából a „Pán Péter szindróma” adta: Mármint az a tény, hogy egy jelenséget névvel illessek. Íme egy eredeti Platen-féle megnevezés:

Colonel-effektus

Jelenség: Egyre gyakoribb, hogy egy emberrel először nem szemtől szembe találkozunk, hanem először gondolatait, érzelmeit, véleményét ismerjük meg. Tipikusan ilyen eset az, amikor elkezdünk olvasni egy blogot és agyunkban szépen megrajzoljuk a személy feltételezett külsejét. Nyilván előítéleteink vezérelnek eközben és a blogról összeszedett információtöredék önkényes összeillesztése alakítja ki e képet. Vannak bloggerinák és bloggerek, akik elhintenek mindenféle információt külsejükről vagy öltözködésükről, persze ezek nem mindig segítenek a helyes kép kialakításában.

Etimológia: Az Apokalipszis most című kultuszfilmben Willard kapitány azt a feladatot kapta, hogy az Amerikai Hadsereg szellemiségétől eltávolodott, parancsmegtagadó és egy ügynök megölésével megvádolt Kurtz ezredest (amerikaiasan colonel) likvidálja. Willard kapitány kap egy felvételt, melyen Kurtz ezerdes hangja hallható. Miközben hallgatja a felvételt, megpróbálja elképzelni, hogy milyen arc tartozhat ehhez a mély, férfias hanghoz.

Aleset: Reversed Colonel Effect. Éppen fordítva van a dolog: először meglátjuk valakinek az arcát és ahhoz próbálunk egy jellemet társítani. Tipikus esete az iwiw-en történő képnézegetős bóklászás, vagy a szomszéd fiúhoz kapcsolódó jellemkirakósdi, akivel naponta találkozunk a lépcsőházban, de a beszélgetés mindig lezárul egy „hello”-val. Melegbárokban és technópartykon szintén elréved az ember, vajon milyen lehet a sarokban ücsörgő fiú jelleme. Gyakran kiábrándító az eredmény. De ez már abárcsak-ne-szólaltál-volna-meg-szindróma.

Colonel-effektus adatbázisom kialakításához mindenkinek várom az erre vonatkozó beszámolóját.