A diván megérkezett nyugatra. Szombaton költöztünk be egy jellegzetes bécsi nagykörúti (németül der Gürtel) házba. Még csak a csomagjainkat hordtuk fel a lift nélküli (a régebbi bécsi házaknál ez szintén gyakori) épület negyedik emeletére, de máris egy magyarral találkoztunk az egyik lépcsőfordulóban. "Rengeteg magyar szót hallani itt, szerintem már nem marad otthon senki..." - jegyezte meg.

Bécs magyarral szemmel nézve Budapest működőképes változata. Elképesztő plusz energiákat ad, hogy itt a közlekedési rendszer kiváló, az emberek kedvesek, a közterületek ápoltak. Napok óta euforikus állapotban vagyok. Számomra, aki előszeretettel néz fel az épületekre, miközben ügyes bajos dolgait intézi a városban vagy munkába megy, Bécs igazi paradicsom.

Egy véletlen folytán költöztünk ide, erkélyünkről a magasban futó metrót látjuk (ahol egykor gőzmozdony közlekedett), míg az ablakon kinézve a spittelaui szemétégető impozáns tornya magasodik.

Mi magunk se tudtuk, hogy egy viszonylag elitnek számító környékre költözünk. Tőlünk északra fekszik Döbling, ahol láthatólag igen tehetős emberek laknak.

Dolgozni már ideköltözésünk előtt elkezdtem: a munkatársaim zöme osztrák (akad egy német, egy más nemzetiségű és én, akit magyarként tartanak számon). A vállalatnál - legalábbis ez derül ki a családnevekből - ennél sokkal színesebb a kép. Bécsben különben is itt tolong az egykori Osztrák-Magyar Monarchia minden népe, ezen kívül hagyományosan sok a török (a helyiek elmondása szerint különben Törökország nem éppen legfejlettebb régiójából érkezett zömük) és ne feledkezzünk meg a legnagyobb bevándorló kontingensről: a németekről, akik idővel gyakran átveszik a helyi dialektust és szóhasználatot is. A munkahelyemen teljesen más légkör uralkodik, mint amit én tapasztaltam a munka világában Budapesten. Együtt dolgozunk és nem egymás ellen. Nincsen személyeskedés, a jellegzetesen magyar kivagyiság, okoskodás, pesszimizmus és a kötelezőnek érzett kritizálás szintén hiánycikk. Persze nem állítom, hogy ez mindenhol úgy van, mint ahol én dolgozom, de én eddig ezt tapasztaltam.

Már sok olyan dolgot megtaláltunk, ami számunkra Pesten is fontos volt: egy remek művészmozit a Ringen, egy kis uszodát egy park közepén, már csak egy Stammkaffee-ra kell szert tenni. Nagyon meg kellene erőltetnem magam, ha panaszkodni szeretnék...