Hosszú ideje nem bloggoltam már. Miután úgy döntöttem, hogy újra elkezdek blogot írni, jó, ha magam számára is tisztázom, mint jelentett egykor a bloggolás és miért fogok újra bele.Tizenéves koromban olvastam Lord Byron naplóját (itt máris közbevetném, hogy Byron példaképem volt), aki miután hosszú ideig nem írt naplót, majd újra belefogott, feltette magának a kérdést, hogy vajon voltak-e olyan fontos események az előző években, amik érdemesek lettek volna a feljegyzésre. Emlékeim szerint Byron válasz erre a kérdésre az volt, hogy aligha... Egy kis rezignációért már akkor sem kellett a szomszédba mennem, bár Byron kijelentésének talán van egy mélyebb értelem is, ami nekem mindig felvetődött, amikor elkezdtem vagy abbahagytam az írást: az írás értelmének megkérdőjelezése ugyanis valójában a lét értelmének megkérdőjelezése.

Hogy a kép teljesen legyen, hogyan jutottam el a bloggolásig: szintén tizenéves koromban írtam naplót, majd amikor 1997-ben Budapestre költöztem töredékessé váltak a naplóbejegyzések. Egyetemre jártam, majd egy három éves kapcsolatot viharos körülmények között felváltott egy másik kapcsolat, mely mai napig tart. A kétezres évek elején belecsöppentem a budapesti klubéletbe, viszonylag kötetlen volt a munkám, két-három hetente pénteken vagy szombaton valamelyik budapesti elektronikus zenei megmozduláson lehetett megtalálni, éltem a feltörekvő fiatalok pörgős, színes éltét. Ekkoriban már olvastam blogokat, az első és legfontosabb blog számomra Gonzálóé volt. Hogy Gonzalóval később megromlott a személyes viszonyom (akit két héttel ezelőtt Budán láttam az utcán), mit sem von le akkori blogjának értékéből. Nagyon tetszett az egész műfaj, hogy szabadon lehet képeket és szövegeket kombinálni. Különösen az tetszett Gonzaló blogjában, hogy szabadon ír kábítószeres élményeiről, a budapesti éjszakáról, a melegségről (persze most finomkodtam: Gonzáló mindemellett vaskos alpári stílusban vett szájára bárkit). Az énblogok egyik nagy vonzereje akkoriban éppen az volt, hogy próbáltunk rájönni, ki bújhat meg az álnevek mögött és sok esetben valós találkozásokra is sor került. A bloggolás izgalmas, kísérletező aranykora volt ez. Ezekből az írásokból feltehetően sok örökre elveszett, szerintem nem minden szerző őrizte meg írásait, maga Gonzaló is többször törölte a blogját, azóta a freeblog is összeomlott és vannak olyan bloggerek is, akik már nincsenek is köztünk.

És akkor rekonstruáljuk a kezdeteket: 2004 május 18. kedd, 20:15. Minden bizonnyal nálunk lógott Saint, aki velem és barátommal együtt alkotta a triumvirátust (ez az elnevezés is a blogon született meg). Nyilván ekkor már ismertük Gonzaló blogját és ezen felbuzdulva írtunk egy első bejegyzést. Egy rövid beköszöntő és a Ballada a Buta Ballaszthoz alkotja az első írását (ehhez nekem emlékeim szerint még nem volt közöm). Gyorsan felvettem a Platen (August von Platen) írói álnevet. A választás nem véletlen: névadóm porosz katonaköltő volt és meleg. Vonzalmam a fiúkhoz és mindenhez ami német, két igen markáns jellemzőm. Sokan Platten-nek ejtették a nevet, azt gondolták talán a Balaton német nevéhez van köze (Plattensee). Nevemet Platónak is olvasták már. Azért annyira nem jártam rosszul, mint szegény Saint: blogjának neve (Y should I be a saint azaz miért legyek szent) alapján az egyik bloggertalálkozón isudibaszaint-ként köszöntötték.

Az első év bejegyzései nagyrészt hétköznapi apróságokról (örömök és zsörtölődések), barátokról, bulikról szóltak. Klasszikus témák voltak az olvasmány- és filmélmények, a külföldi utakról a beszámolók (London, Berlin) és egyre gyakrabban írtam hosszabb lélegzetvételű írásokat mindenféle témában (vallás, irodalom, kultúra). Az igényesebb szövegek elkészítése persze tovább tartott, de beteges alaposságom miatt sokszor nehezemre esett röviden írni (bár azt is elfogadom, hogy szimplán grafomán vagyok).

Végig volt egy kettőség bennem a bloggal kapcsolatban: egyrészt jó dolog, hogy van egy naplóm, amit visszaolvashatok és a korábbi életemről van egy lenyomatom, másrészt a blogírás virtuális térben zajlik, ami gyakran konfliktusba kerül azzal, hogy a szabadidőmet igyekeztem minél inkább reális világban élni. Szintén két irányba húztam tartalmi kérdésekben: szerettem „tudományosabb”, esszé jellegű szövegeket írni, de mindvégig fontos volt, hogy én is megjelenjek az írásokban és ezek inkább a kevésbé komoly és naplószerű bejegyzésekben valósultak meg. Szóval miért fogok bele a blogírásba megint: mert igényem van rögzíteni, mit történik velem, hogy változom, hogy változik velem a világ.

Blogom hét évig működött, miután befejeztem a bloggolást kimásoltam a szövegeket és képeket, összesen 325 oldalt tesz ki így az egykori online-naplóm. És hogy milyen irányt vesz a mostani blogírás? Valójában magam sem vagyok biztos benne. Hagyom magamat meglepni.