Vannak azok a bizonyos napok. Azok a sorsfordító napok. Holnap lesz nekem egy ilyen napom.

Minden nap magában hordozza a sorsfordítás lehetőségét, de legtöbbször utólag derül ki, hogy egy napon olyan dolog történt, ami mindent megváltoztatott. Esetemben azonban vagy sikerül valami vagy nem, ha sikerül, akkor nagyon egyértelműen egy irányba haladok tovább, ha nem, akkor még mindig ugyanabba az irányba szeretnék haladni, azonban kitűzött célomat később érem el. 

Azt hiszem ez kellően ködös volt ahhoz, hogy ne lehessen pontosan tudni mit csinálok holnap (talán találkozom egy fontos emberrel, akitől várok valamit, megnézek egy lakást, ahova költözni szeretnék, állásinterjúra megyek, fontos egészségügyi beavatkozás történik).

Tapasztaltam egyet s mást, különösen az elmúlt év volt rendkívül tanulságos (bár sokan egyszerűen tragikusnak neveznék az eseményeket). Ennek ellenére nem gondolom, hogy a dolgok valamiféle elrendelés szerint történnének. Kevesen merik ezt következetesen vallani: ha elrendelés és sors helyett véletlenek vannak, akkor cselekvéseink és a velünk megtörténő dolgok a semmiből jönnek és a semmibe futnak. Ez elől menekülünk vallásba, sorsunk alakulásnak állandó kommentálásba, és annak bizonygatásba, hogy semmi sincs véletlenül. Ezzel máris felelevenítettem egy másik szép hagyományt, a blogok közötti "társalgást".

Társam, Dudi, amikor egyszer kifejtettem neki filozófiámat arról, hogy milyen is a világ, azt mondta, hogy ez túlzottan nihilista álláspont. Ráadásul nyomasztó is. Hogy ennek ellenére alapvetően optimista vagyok, az csak cseresznye a torta habjának tetején.

Nemrég megnéztünk egy igazán remek amerikai sorozatot, a címe True detective. Az egyik nyomozó ebben kifejti, hogy az emberi tudat az evolúció egy tragikus botlása. A természet törvényei szerint nem is szabadna léteznünk. Annak illúziójában ringatjuk magunkat, hogy van én-ünk. Meg vagyunk győződve róla, hogy mindnyájan valakik vagyunk, miközben senkik vagyunk. Miközben mindenki senki. A legtiszteletreméltóbb az lenne, ha (biológiai) programunkat megtagadva méltóztatnánk kipusztulni. És hogy minek kellünk ki ennek ellenére reggel az ágyból? Hát így vagyunk programozva...(a teljes műélvezethez persze elengedhetetlen az eredeti szöveg meghallgatása). 

Persze ennek a kérdésnek vannak leágazásai, melyről majd a holnapi sorsfordító nap után írok...