Megérkezett Saint és Cs. péntek este. Ad hoc kommunává alakultunk.

Nyár óta vagyunk itt Nyugaton, Saint már kétszer is járt itt az elmúlt egy évben, Cs. először van nálunk. Tegnap itt ültünk a nagyszobába és nosztalgiáztunk. Úgy tűnik, egy bizonyos kor után óhatatlanul témává válik a szép múlt megtárgyalása és szembeállítása a közepes vagy átmenetinek tartott jelennel. Ahogy haladtunk vissza az időben, úgy érezzük, hogy elmúlt már az ezüst- és aranykor. Megjegyzem Cs. már bő 5 évvel ezelőtt is nosztalgiázott az elektronikus zene legendás helyéről, a Patexről (mely ráadásul már 2000-ben bezárt). Számára már akkor vége volt a hőskorszaknak, amikor mi éppen belecsöppentünk.  

De visszatérve a péntek estéhez: Cs. azt állította, hogy mi szépen lassan kezdtük el a piringálást (régi blogomon használt kifejezés, jelentése: ajzószer használata), míg sokan akik korábban etanol-alapú szerekkel kezdték a bódítást, miután váltottak a szintetikus szerekre, sokkal durvábban kezdték azokat használni. Persze leginkább azzal lehet a baj, ha valaki képtelen mértéket tartani. Szóval pénteken cider-t kortyolgatva nosztalgiáztunk a régi szép időkről, amikor tényleg nem sokat törődtünk a holnappal.

Szombaton visszafogottan, de megidéztük a régi szép időket. Persze itt nem sok szórakozási lehetőség van, így nagyrészt itthon voltunk, tettünk egy-két kört a környéken, majd az egyetlen helyi, kissé alternatívabb helyre mentünk. Saint-et a magyar heterók látványa szorongató érzéssel töltötte el. Nem csoda, a ködös Albionban elszokott a mindkettőtől. Látogatásként egy másik „bolygón” megtette, de én se járnék sűrűn oda. Amikor Cs. és Saint vasárnap elment, elfogott engem is egy picit az üresség érzése. Egy idevágó idézet, melyet egy kutya mond Ma Jian Tollnok című regényében:

„Ti mindig csak enni, szexelni és vásárolgatni akartok. S e tevékenységformákhoz másokra is szükség van, és nem csupán egyetlen emberre, hanem egész tömegekre. És városokban kell összezsúfolódnotok, hogy elmenekülhessetek szívetek üressége elől”.