Szégyen s gyalázat, de nem jut időm erre a blogra. Holnap lesz egy hete annak, hogy Cs. is elhagyta az országot. Angliába ment. A szálláson ahol lakik, ott tolong fél Kelet-Európa: lengyelek, magyarok, románok, bolgárok. Akad ott Afganisztánt megjárt katona, aki a karrier (melyhez persze pénz nem jár) és a kitüntetések helyett a biztosabb megélhetést választotta. Sokan közülük már a negyvenhez közelednek és most kezdnek új életet. Ami egyben azt is jelenti, hogy nap mint nap ugyanazt a monoton munkát végzik egy gyárban vagy felszolgálnak egy nem túl nívós étteremben. 

Napjaink itt meg vannak számlálva. Addig is rengeteg előkészítő munkát kell végezni, aminek leginkább e blog látja kárát.