Valamivel több, mint két hónapja írtam arról, hogy elmaradt a csoda. Aztán éppen a nagyhéten, megtörtént a csoda, és hirtelen gyökeresen megváltozott az életem, az életünk. Hamarosan másik városban, másik országban folytatjuk, míg abból a városból, ahol két évtizedet töltöttem, sokan elmentek már.

Ezekről már írtam egyszer. A nagy dilemmám most, hogy hogyan tovább ezzel a bloggal? Az önkifejezés, a történések megörökítése iránti igényem nagy. A görög héroszok a legjobban nem az ellenségtől és a véres csatáktól féltek, hanem attól, hogy feledésbe merülnek.

Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ennek a blognak az olvasottsága igen csekély. Nem lenne ez akkor se másképp, ha hetente többször vagy naponta írnék. A kirabiyaka népszerűségét utolérni úgyse tudom, persze az az időszak a blogok aranykora volt. Meg akkoriban gyakran jártunk kommentelni és olvasgatni máshova, hogy mások is rákapjanak a blogunk olvasására. Jelenleg a tumblr olyan népszerűségű, mint korábban a blogok voltak (legalábbis azt látom, hogy a jelenleg huszonévesek itt vannak leginkább jelen). Így pedig az egész olyan, mintha egy hengerbe zárva, a falra írt jeleimet saját magam betűzgetném és olvasnám állandóan újra (ez a hasonlat Gottfried Benntől származik). 

Tehát jelenleg ott tartok, hogy keresem a megfelelő formát ahhoz, hogy megörökítsem azokat az élményeket és benyomásokat, amik új lakóhelyemen érnek majd. Hisze mégsem kezd az ember olyan gyakran új életet...